6.
Teljes gőzerővel folyt az újjáépítés. A kőmívessel Benő kivetett egy közfalat és a hatalmas konyhát egybenyitotta a mellette lévő hálószobával. Így egy amerikai konyha jött létre, ami szalonként, étkező és főzőtérként is funkcionált. A tisztaszobából hálószobát képeztek ki, míg a magtárból egy gyerekszobát alakítottak ki. A hatalmas kamrát megtartották. Viszont a nyári konyhaként funkcionáló toldaléképületrészt fürdőszobává, WC-vé és mosóhelységé alakították.

A ház külső formáját megtartották. A gyönyörűen, ívesen kiképzett ámbitust kitatarozták, és kerti bútorokkal bebútorozták. A felfogadott vízvezeték szerelővel padlófűtést szereltettek be.
Feszített ütemben folyt a tatarozás. Amilyen ütemben előrehaladtak a munkálatokkal, olyan ütemben apadt benő folyószámlája. Mindenképpen húsvétra készen akart lenni, hogy már a kiglancolt, vadiúj környezetben fogadhassák a locsolkodókat. Amint így serénykednek egyszerre honnan, honnan nem, előbukkant a semmiből egy csudabogár és ő is részt kért a falu felélesztéséből.

A langymeleg áprilisi napsütésben egy torzonborz, csavargóra hajazó fura alak közeledik a Kurtafai leágazáshoz az országúton. Szódavíz vastagságú üvegekkel ellátott nyolcdiopriás feketekeretes szemüvege úgy ül horgas orrán, mint az UHU bagoly szemkörüli karikái. Nagy, lobogó, nyíratlan bozontos fekete üstöke lobog a szélben. Hátán hatalmas hátizsák. Hosszú inas, gúnár nyakán úgy forog zanza feje, mintha búbosvöcsök közeledne. Hosszú lábain legalább kétszámmal nagyobb, otromba bakancs díszeleg zokninélküli mezítlábain.

Nadrágszára térdig felgyűrve, melyből kilátszanak vékony, szőrös, celőkére emlékeztető lábai. A bakancsok orrán jókora lyuk van vágva. Vagy azért hogy szellőzzenek bütykös, vörös lábujjai, vagy más célból. Ez még rejtély. Kezeiben furulya, melyet vastag ajkai közé véve vidáman fújja rajta a Rákóczi indulót. A falutáblánál megáll. Megrökönyödve hátrahőköl és megszólal.

–Úgylátszik megérkeztünk! Hm, ez a falu eladó.–böngészi előrehajolva a táblát.– Ha nem is veszem meg pénzen, de szemmel igen! Ez az, amit éppen keresek. Ez lesz a nekemvaló hely! Ámulatából éles, kerregő biciklicsengő hangja riasztja fel. Irma közeledik munkából hazafelé. Lefékez, és megáll a csudabogár mellett. A kerregéstől megriadva hirtelen hátrafordul, mint egy megriadt vad és Irma arcába mered. Irma hátrahőkölve tőle, levegő után kapkod, majd első meglepetéséből magához térve megszólítja.

–Agyonazisten!
–Neked is egy zsákkal! – dürrögi elvigyorogva az ismeretlen.
–Hát maga hol jár ere, ahol a madár sem jár?
–Én, csak úgy jövök, megyek, hun itt vagyok, hun ott vagyok, mint a hunok… most éppen itten vagyok, ha megengedi kisnaccsád, alázatos tiszteletem: Yeti vagyok.–hajol meg komikusan Irma előtt. Irmát a nevetés kerülgeti. Úgy méregeti, mint egy púpos egeret. A csodálkozástól magához térve, még egyszer rákérdez.
–Mi járatban?

–Egy olyan falut keresek, amelyik a kihalás szélén van.
–Akkor egy tapodtat se menjen tovább jóember. Hazatalált. Mi éppen kihalóban vagyunk. Aztán mire kell magának egy ilyen vegetáló, utolsókat rugó falu?
–Tanulmányozni szeretném. Filozofálgatni, elmélkedni, hogy mitől fogyott el az élet belőle? Aztán meg a feltámasztásán agyalnék, ha megengednék. Lakik itt egyáltalán valaki?
–Lakunk, vagy heten, ha jól összeszámolom.
–Mint a gonoszok.–jegyezte meg Yeti és lyukas cipőorraira bámulva, megmozgatta bütykös lábujjait. Irma elképedve figyelte a produkciót. Bujkált benne a kisördög és megkérdezte.
–Mondja, nem túl szellős ez a bakancs?
–Már mé lenne az? Legalább nem büdösödik be az ember lába! Nagyon is praktikus.

Így évődtek és elindultak be a faluba. Irma Yeti mellett tolta a kerékpárját. Amint az első házhoz közelítettek Yeti rázendített az Aida bevonulási indulójára. A pletykapadon üldögélő Gusztibácsi a furulyaszóra felkapta a fejét, és meglepetésében akkorát harapott a csutoraszárra odvas tépőfogaival, hogy csakúgy reccsent.
–Az isten!– hörögte tarjagossá vált orcával.
–Beléd is öreg!–rikkantotta vidáman Yeti és leülve melléje, kikapta a szájából a csutorát.
–Na, így már egész emberformád van öreg! Te vagy itt az egyetlen bennszülött, vagy vannak még páran az ősbölények közül ebben az elátkozott porfészekben?

Az öreg hűdötten nézett hol Yetire hol Irmára, aztán hörögve szóra nyitva lila ajkait Irmához fordulva kinyögte.
–Hát ezt meg hol szedte össze Irmuska, csak nem a vőlegénye tán kelmednek? Mert akkor gratulálok hozzá.
Irma se köpni, se nyelni nem tudott megrökönyödésében, hogy Gusztibácsi ilyesmivel gyanúsítja, majd lányos zavarában elpirulva megszólalt.
–Hova gondol Gusztibácsi, de akár az is lehetne, ha jól belegondolunk, egészen stramm legény és filozófus a lelkem!

–Micsuda? Cicológus! Ó, hogy az ördög tépkedje ki a szemszőrit! Az ilyenek miatt vannak a sáskajárások, a dögvész, kolera, spanyolnátha…! Távozz tőlünk sátán!–hörögte kifordult szemekkel és hányta magára a kereszteket, mint a falrahányt borsót. Yeti beszólt neki.
–van-e nálad szállás öregapám? Megfizetem!–az öreg hűdötten kaffogta felé.
–Ha arannyal fizetnél, se engednélek bé a házamba, te eleven ördög! Hanem, tudod mit, két házzal odébb, az Imrééknél biztosan befogadnak,. Van már ott úgyis egy ütődött, az Imi. Eggyel több vagy kevesebb, nem számit!

–Akkor sapka kalap, öregapám! Ágyesz bugyesz!–rikkantotta Yeti és az öreg odvas fogai, közé nyomta annak mohos szájába a széjjelrágott szárú meggyfacsibukot. Az öreg félájultan fordult le a padról, és ha Irma kerékpárjában meg nem kapaszkodik, még tán a nyakát szegi a zuhanástól. De Hála Irma kerékpárjának, az felfogta estében. Irma biccentett fejével Imréék háza felé, és betolta a kerékpárt Guszti kapuján, hogy a verandán kipakolja a bevásárolt ennivalót.

Yeti illendően beköszönt Imréjékhez és bebocsátást kért a vándornak. Imréék szó nélkül beengedték. Hiszen oly ritka a vendég errefelé. Leültették, fetasajttal, savanyú borral kínálták.
–Egyen, igyon fiam, ne vigye el az álmunkat!–biztatta Imrebácsi. Yeti elvigyorodott és kibökte.
–Dehogyis akarom én elvinni, inkább hogy őrizni szeretném az álmukat egyidőre bátyámuram.
–Szállást keres az úr?
–Szólists csak Yetinek fater! Téged milyen néven nevezzelek?
–Imre vagyok, és a fiam is az, ez a mamlasz!

– Na, akkor túl vagyunk tárgyalva Imrék,Imréi:megegyeztünk. Itt maradok nálatok amig vagy meg nem untok és ki nem dobtok, vagy tovább nem visz a lábam. Menyiért adtok egy cellát nekem az ólban, pitvarban? Akárhol elaszom, csak ne zavarjon semmi és senki!
–A legjobb lenne tán a kecskéknél. Igaz, hogy a Frici, a bakkecske elég büdös is, meg aztán féltékeny is, ha netán gusztusa támadna kelmednek valamelyik nőstényre, és meghágná. Na, ezt nem ajánlom! Viszont, ha elvállaja a reggeli fejést, akkor ingyen koszton lehet nálunk. Felébred hajnalban, nekiáll a Gizinek, meg a Mancinak, a többieknek! Kifeji a csecsüket, aztán kicsapja őket a mezőre. Jár egyet a harmatos fűben, amig kitereli őket a legelőre. Addig is, gyönyörködik a napkeltében!

–Nemmondom ez nekem tökéletesen megfelelne, de kellene egy csendes zug, ahol meditálhatok naponta egy-egy órát.
–Megoldjuk azt is. Ott a budi. Reggel beviszi magával a Népszabadságot, aztán nekiáll olvasni. Mire elolvassa azt a sok badarságot, ami benne van, már könnyíthet is magán. Aztán ráér megemészteni a sok zagyvaságot. A végén kitörölheti a seggit vele!
–Jó, ez nekem ideális lesz, de aztán nehogy magukra jöjjön az aprófosás, mert nem állok jót magamért, ha megzavarnak meditálás közben!

–Akkor a kvártély az havonta nyócezer lenne. Megfelel ez magának? Ahogy elnézem elég ágrólszakadtnak, látszik. Egyáltalán van magának pénze? –méregette Yetit Imrebácsi mint tyúk a piroskukoricát. Yeti elővette a bankkártyáját, elhúzta az öreg orra előtt.
–Na, szagold ki tata, mennyi van ezen?
–Szagulja ki a radai rosseb a seggit magának! Hun ebbe a bukszába a pénz?
–A bankban öregem. Bemegyek, azt, annyit veszek ki, hogy betakarhatom vele magamat tetőtől talpig.
–Tán még egy szakajtóval is tunna szörözni?–vetette közbe az eddig kukaként hallgató Imre.
–Még kettővel is!-vágta ki az adut Yeti.

–Hát akkor igyunk a medvebőrire! Isten-isten!
Koccintottak, ittak. Aztán megint koccintottak, megint ittak. Előkerült a szárazkolbász, a sódar, vereshagyma, és az Irma által éppen meghozott friss kenyér. Irmát ottmarasztalták egy kisidőre. Beszélgettek erről, arról. Irma nekiszegezte a kérdést Yetinek.
–Megegyeztek?
–Meg. Havi nyolcezerért koszt, kvártély.
–Melyik szobát kapta, a tisztaszobát adták ki neki remélem?
–Hááát-húzta el a száját Imrebácsi, de akármennyire is röstellte csak meg kellett mondani az igazat Irmának. Előtte nem lehetett titok. Irma beleborzongott a hallottakba és elhűlve meredt Imréékre.

–Mi, hogy a kecskeólba teszik a vendéget? Meg vannak maguk hibbanva! Ha ennek elmegy a híre, hogy Kurtafán a vendéget a kecskeólba helyezik el, az egész világ rajtunk fog röhögni!
–De, hiszen az úr ragaszkodott hozzá, hogy együtt hálhasson a Gizivel, meg a Macival…
–Imrebácsi, ez rossz vicc! Nem hiszem el!
–Pedig igaz Irmuska, ha szólíthatom kegyedet becses keresztnevén, és nem veszi tolakodának!–jegyezte meg csak úgy félre Yeti. Irma hűdötten nézett rá.
–Hát azt mindjárt láttam, hogy egy csudabogárralal van dolgom, de hogy ennyire leadni! És mi lesz, ha a Frici féltékeny lesz magára, felökleli…?
–Állok elébe, megvívunk a nőstényekért, csak azt nem szeretném, ha meghágna! Arra kényes vagyok, nem akárkinek tartom oda az arany seggemet!

–Yeti úr, most kicsit bepityókáztak, egyenek, nehogy megártson! Aztán ha reggelre kialussza magát, akkor szépen megmosakodik, kiborotválkozik, és ünneplőbe öltözve átmegyünk Kókányfára a misére. Elvégre húsvét vasárnapja lesz, vagy mi a szösz.
–Hát ez kicsit nehéz lesz kisnaccsád.
–Mi az akadálya a lelki megtisztulásnak, az úr ostyájának a bevételének, a szent gyónásnak?
–Nemsok..csakcsupán ruhám, ami rajtam van,a cipőm lyukas, sőt egy lyukas zoknim sincs. Tíz éve nem használok zoknit. Az ünneplőt meg felejtsük el! És semmi ingerenciám a pap sületlenségeit hallgatni, mert még beszólnék neki. Maguk mehetnek a nyájba, gyónni, áldozni, én meg majd elleszek a kecskékkel. Megfejem őket, aztán kimegyünk a legelőre…

–Maga megőrült! Ne igyon többet, na agyjanak neki! Nem látják, hogy teljesen elment a józan esze! Imrebácsi, gondolkodjanak, az úr nem fogja megbocsátani maguknak, ha úgy lerészegítik ezt a filozófust, hogy a végén ölre mennek a bakkecskével! –fedte meg őket Irma, és nagy aggodalmak között eltávozott.

A férfiak pedig ott folytatták, ahol abbahagyták. Az elfogyasztott kolbász, szalonna, meghozta a szomjukat is. Egyre többször hangzott el a felkiáltás:”szomjas a marha, inni kér!” Addig, addig itatták a marhát, hogy a végén igen jó kedvre kerekedtek. Yeti előkapta a furulyát és szóltak a nóták egymásután. Eljátszotta a Bazsamári libáit, kedvenc nótáját, a Megismerni a kanászt és eljárták a Tápéi Darudöbögőst. Aztán összekapaszkodva, ríva elénekelték a Szomorú diszószar, de megrepedeztél! Című magyarnótát.

A végén Imivel felhúzattak egy rocska hideg kútvizet. A fejükre öntve kissé magukhoz térve, eljárták a guggolóst, majd feltápászkodva a földön fetrengésből bekísérték Yetit a kecskeólba. Rátolták a reteszt, és magára hagyták a kecskékkel. Hogy mi történt az első éjszaka azt fedje jótékony homály!