Ha mástól hallom, én se hinném.
De tényleg így van. Hidd el, a végén
virágzápor hull majd ránk,
és betakar minden sebet.
Betakar minden sebet.

Hamvaszthatnak hamuvödörbe,
a kör része maradsz úgy is örökre.
Néha rám nevetsz, néha csak zörögsz a szélben,
s lesz, hogy nem leszek veled.
Nem leszek veled.

Van, hogy fekszek, csak mozdulatlan
testtel, egy elakadt gondolatban
minden ott van, de semmit nem értek.
Így soha sem alszok el.
Soha sem alszok el.

Mindig csak türelmetlenül.
Hiába tudom, hogy a húr már feszül.
A felgyújtott fáklya nagyobb lánggal ég,
és hamarabb is alszik el.
Hamarabb alszik el