Mikor úgy érzed menekülnél,
Tetteidtől poros lettél.
Mikor hasalsz a föld peremén,
Imátkozol a hitetlenség küszöbén.

Mikor várod a csodát,
Hátha sorsod keserűnek lát.
S lépted elől elveszi utad,
Hátha terel és helyes irányt mutat.

Mikor a félelem s a fájdalom párhuzamosan kényeztet,
Mikor csöndre vágysz de ordítasz hogy felejtsék el vétkedet.
Mikor arrább állsz hogy ne taposs el egy bogarat
De lelket bántasz s azt mondod boldog vagy.

Mikor zavaros lesz a pohárban a víz is.
Mikor nem érted miért borul be az ég is.
Mikor minden tárgy körülötted poros lesz,
Mikor szégyenteljes lelked erőt vesz.

Mikor kiböknéd hisz megbántad,
Szívedből feltörne a Bocsánat.
Mikor a bánat emészt és tudod h szeretnéd megtenni,
Mikor egy lépésre vagy de hiúságod nem tudod megvetni.