5.
A viszontlátásra nem kellett soká várni. Három héten belül elkelt a lakás. A vevő benő számlájára átutalta a vételárat és máris ott állt a panelmonstrum kapujában a ponyvás teherautó, melyre felpakolták a betyárbútort és örökre búcsút intettek Ózdnak.

Ebédidőben fordultak rá a bekötőútra. A hatalmas teherautó motorzúgására pemete felkapta a fejét. Fülét hegyezve, figyelni kezdett, majd farkával a kövezeten dobolva adta tudtára Gusztinak, hogy meggyüttek, a gyüttmentek! A teherautó a 12-es ház előtt lelassított és a kapuhoz tolatott. A sofőr kiugrott a vezetőfülkéből és kioldozva a hátsó ponyvát, feldobta a teherautó tetejére. Ezáltal szabaddá vált a teherautó belsejébe az út. A végfalat kikattintva a bilincsből lehajtotta és máris készen állott a rakodásra.

Mire Panka és Benő kikecmergett a fülkéből máris ott álltak az Imrék és fogták-vitték a sofőr által leadogatott bútordarabokat. Benő is beállt közéjük és Imivel megfogták a dolog nehezebb végét: lecepelték a szekrénysort, és a franciaágyat. Mikor már minden lenn volt a platóról és a gangon sorakozva vártak sorukra, hogy egyenként a helyükre kerüljenek, Benő kifizette a fuvart és a sofőr a volán mögé pattanva gázt adott. Úgy elünt erről az eldugott kies helyről, mint a kámfor.

Végszóra átjött Árminbácsi és az üzenettel.
– A Kató üzeni, hogy asztalhoz! Gyerünk szaporán, mert kihűl derceleves!
Mit volt mit tenni, Benőék és a két Imre átvonultak a szemközti házba, ahol már a hatalmas kecskelábú asztalon várta őket a gőzölgő gulyásleves. Imrebácsi megszegte a frissen sült kenyeret. Megszegte, de hogy? Jó keresztény, magyar szokás szerint a kés hátával keresztet rajzolt a kenyér aljára. Mert bizony isten áldását kell kérni minden falatra amit a szánkba veszünk! De, legjobban ez a kenyérre igaz.

Katinéni felszeletelte a kenyeret és tálcára helyezte őket. Ármin pedig a pálinkásbutikos vallatásához kezdett. Mindenkinek kitöltött egy-egy kupicával.
–Isten áldásával! Le, le, le fenékig! Éljenek az új telepesek! Isten hozott minálunk! –mondta a tószt és koccintásra emelte a poharát. Még azért megjegyezte amint kiitták a méregerős pálinkát.
–Ez a pálinka fán termett! Ehun vannak, la’ ott hátul, azok a szilvafák a ludasak, hogy ezzel a tüzes vízzel most megvethetjük az ágyát az ebédnek. Akkor hát: jóétvágyat mindenkinek–fejezet be és belemerítette a szedőkanalat a levesestálba. Mert bizony faluhelyen még mindig dívik az a szokás, hogy elsőnek a ház ura meg, aztán tovább adja a merőkanalat a vendégeknek és a legvégén, ami marad, az a gazdasszonyé.

Katinéni a kecskelábú asztal végéhez kuporodott a hokedlira, hogy amint befejezik az első fogást, máris hozza a gőzölgő vastagmetéltet, a csupor tejfölt és a friss kecsketúrót. Merthogy igazi túrós csusza volt a második fogás tepertővel. Amint elpusztították a második és egyben utolsó fogást is Katinéni leszedte a mosatlant és tálcát hozott be. Árminbácsi bement a kamrába és egy nagy kancsó opálosan csillogó rabvallatót helyezett az asztalra. Onnan kapta ezt a kitüntető nevet, hogy olyan savanyúak a zalai szöllők, hogy, állítólag ha ezzel itatják a rabokat, még azt is bevallják, amit nem követtek el. Nem titok, itt van a nova szöllő hazája. Ezt már csak az Imréék golyhóija ibereli, ami jófajta kukoricából készül. Az viszont igencsak fej beverős egy készítmény. A bukéját, a cukorfokot biztosító vaddohány méz és az ízesítésül belekevert bodzavirág adja. Kenterbe veri a világ összes muskotályát.. Az asszonyoknak Katinéni bodzaszörpöt prezentált, ami vaddohányméz szirupba elrakott friss bodzavirág kivonatából készült. Mindig június elején gyűjti be a hozzávalót. Ilyenkor Imre ád egy húszliteres vaddohány mézet. Katinéni bekeveri a frissen szedett bodzavirágot és elteszi érni. Mikor háromhét mulva, aranysárgává válik a szirup, akkor mázas szilkékbe önti és elfelezi Imréékkel. Imre ezzel ízesíti a golyhóit. Ő pedig szörpként hasznája fel.

Ebédután nekiálltak a bútorok helyre rakásának. Panka vezényletével sitt-sutty a helyére kerültek a bútorok, és máris jöhetett a feketeleves. A hazatérő Irma egy termoszban a frissen lefőzött feketével kocogott át, hogy ő is kivegye a részét a munkálatokból. A három asszony megszemlélte a hirtelen bebútorozott szobát, majd a férfiakkal közösen elkészítették a menetrendet.

Először a Tisztaszobát kell kitatarozni. A plafont tartó gerendákat átmázoltatni Gusztival. Az ajtókat, ablakokat szintén lefestetni. A pallót felgyalulni és lelakkozni. Katinéni magára vállalta a meszelést. Míg a Tisztaszobával munkálkodnak, az alatt benő beszerzi a városban a búvárszivattyút, a hidrofort és a jóvizű kútból felszívatva ellátja vele a lakást. Ne kelljen rocskával behordani mosakodáshoz, főzéshez a vizet. Így már lehet komfortosítani. Megvásárolja a mosogató pultot és felszereli a konyhát.

Csak ezekután kezdenek hozzá Imivel a fürdőszoba kialakításához. A három szobából egyet kialakítanak fürdőszobának, mellette elrekesztve egy WC-ét készítenek, ha összkomfort, akkor már legyen benn a WC is, ne kelljen hátra a budira kiszaladgálni, ha kis vagy nagydóga van az embernek. A fürdőszoba helység kialakítása után már egy vízszerelőt kerítenek, majd aki a Szanitereket beköti. Elvégzi a hidrofor beüzemelését és kialakítja a szenyviz elvezetést. Addigra benő szerez egy markolót és kiásatja a hatalmas, szivárogtató derítő munkagödrét.

Mindent meglehet csináltatni, szépen sorjában. Pénz van, amennyi szükséges. Mesterembereket is lehet fogadni a főbb szakmunkák elvégzésére. A legvégén új cserepek kerülnek a tetőre és a kéményt is, átrakatják. Miután végeztek a hurcolkodással Irmához mentek át rántott gomba vacsorára. A gombát Imréék szedték az erdőben. A legfinomabb fenyőgombából készült az ízletes rántott gomba tartárral.

A vacsora végeztével az asszonyok átvonultak a szobába, míg a férfiak kvaterkázni kezdtek a jóféle golyhóival és szilvapájinkával. A végén olyan kedvük kerekedett, hogy eljárták a Tápéi Darudöbögőst, aztán összekapaszkodva a guggolóst és befejezésül szemeiket a plafonra meresztve torkaszakadtukból belebőgték a nagyvilágba, hogy aszongya: „szomorú disznószar, de megrepedeztél…” Aztán elbúcsúztak és mindenki ment a saját házába kipihenni a nap fáradalmait.