Feltöltve: 2006-06-05 23:49:19
Megtekintve: 6145
Ismét Halovány Rozsdafolt Vájt Csorbát Az Ágra Szállt Halál Mesterkélt Fegyverére
Több vagy ma mint évek múlva valóra váló hitekedés.
De még is kevesebbet érsz a létnél.
Te asszony vagy, a férfi koronája.
Egy megalkotott termékeny reménykedés.
De a halottnak mit ér a meleg kebel?
Nem kell, csak gyermeknek mit szájához emel.
Csak az életet szívja az belőled el.
Élettelenül.
Ismét halovány rozsdafolt vájt csorbát,
Az ágra szállt halál mesterkélt fegyverére.
Menekítve ezzel a lelkeket.
A halhatatlanság még sincs közel.
Pedig azt hirdetik a kor hitszegői.
Hogy a talányok mögött megbúvik az ábránd.
Mert mindenkiben hitetlenül vet lábat a fagy.
És félelem formájában taszítja rabigába.
Ne higgy a valótlan ígéretekben.
Törj magadnak utat a világ kenyeréhez.
Hogy éhező ajkaidon ne serkenjen véred.
Miként az első falatot nyelvedhez emeled.
Hagyd a halált ma, feledd bánatod.
Ne taszítson fiatalságod kényszerszorongásba.
A kor betegsége ne ártson valódnak.
Higgy abban, hogy a fátylak megcsalják hitedet.
Ha isten lennék, naponta innám a lelkeket.
De az nem vagyok.
Viszont ha szomjazol életed fonalának rojtos végére.
Tedd gyorsan elém kéjvágyad kosarát.
És mutasd, amit nekem hoztál.
S eljátszom az istent.
Ma nem vágott csorbát semmi.
A halál mesterkélt fegyverére.
Egy percre én lehettem az isten.
Mely percért az életed adtad.
De még is kevesebbet érsz a létnél.
Te asszony vagy, a férfi koronája.
Egy megalkotott termékeny reménykedés.
De a halottnak mit ér a meleg kebel?
Nem kell, csak gyermeknek mit szájához emel.
Csak az életet szívja az belőled el.
Élettelenül.
Ismét halovány rozsdafolt vájt csorbát,
Az ágra szállt halál mesterkélt fegyverére.
Menekítve ezzel a lelkeket.
A halhatatlanság még sincs közel.
Pedig azt hirdetik a kor hitszegői.
Hogy a talányok mögött megbúvik az ábránd.
Mert mindenkiben hitetlenül vet lábat a fagy.
És félelem formájában taszítja rabigába.
Ne higgy a valótlan ígéretekben.
Törj magadnak utat a világ kenyeréhez.
Hogy éhező ajkaidon ne serkenjen véred.
Miként az első falatot nyelvedhez emeled.
Hagyd a halált ma, feledd bánatod.
Ne taszítson fiatalságod kényszerszorongásba.
A kor betegsége ne ártson valódnak.
Higgy abban, hogy a fátylak megcsalják hitedet.
Ha isten lennék, naponta innám a lelkeket.
De az nem vagyok.
Viszont ha szomjazol életed fonalának rojtos végére.
Tedd gyorsan elém kéjvágyad kosarát.
És mutasd, amit nekem hoztál.
S eljátszom az istent.
Ma nem vágott csorbát semmi.
A halál mesterkélt fegyverére.
Egy percre én lehettem az isten.
Mely percért az életed adtad.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2012-09-07 08:30:06
Köszönöm, hogy elolvastad :)
2012-09-02 15:55:45
" Törj magadnak utat a világ kenyeréhez. " Strawi ! Már ezért az egyetlen sorért érdemes volt rátalálnom versedre !
..ha én lennék a világ kenyere..:):)
2007-07-15 14:14:17
Köszönöm :D
2006-07-07 23:23:14
Köszönöm!
2006-06-07 01:41:03
Hát amit akartam elértem :)) Köszi a hozzászólást!:)
2006-06-06 22:07:32
Hát, ami azt illeti tényleg nem az volt a cél, hogy könnyen emészthető legyen / olvasható, de ha elolvasod akármelyik írásom, ez szinte mindegyik közös jellemzője !:) Köszönöm a hozzászólásokat!
2006-06-06 18:28:20
Nagyon jó gondolatok vannak benn,szép nyelvezettel.Csak kicsit túl cirkalmas volt,többször el kellett olvasnom mire felfogtam.(Na jó,lehet csak kicsit frissebb aggyal kellett volna nekikezdeni...:-) )