papírgombócok a torkomon
megakadt a szó..
csak hallom ahogy másokon
feltalálható
szívnyerítés, miegymás
mikor körben ülve
kertiszéken, üvegfalán
oldalra se' nézve
csak hallgatva hogyan szuszog
és mégis hajtogatva:
"nincs már semmi, nem mozog
a szív se' egy huzatra"
mondom, mondom hiába,
s összehúz a szél is..
látod, látod én kértem.
"ne bánts engem." s mégis.