mikor minden
tálból kifogyott
a méz, amivel
ott
valaki
éppen
mindig
más
matracába tekergőzött,
mint akiktől elfutott a hő
és szivárványokat
rajzolt az
ég redői közt a festék
úgy folyt szét, hogy
félkörré
csorgott
a másik ember
bordája nyomán
a méreg..
mikor mindenki más álarcát rántotta magára.