Egy őrült vagyok, ki letépte láncát
és vígan járom a boldogság táncát.
Míg táncolok sohasem félek
mert a táncom maga az élet.

Az élet pedig csodás, észevszejtő
a kutyát sem érdekli a komor temető.
ha a sors hasra ejt kegyetlenül
én talpra állok és arcomra fény derül.

minden fájdalmat felörlök magamban,
rabságom csupán a mesében van.
Mert én szabad vagyok, akárcsak a madár,
képzeletemnek a csillagos ég a határ.

Amíg csak élek,sosem félek
és maradok inkább ilyen jótét lélek
Éljetek ti is szeressétek egymást
soha se okozzunk egymásnak csalódást.