Rózsát nevelsz Te balga?!
kérdé az Agg.
De hallga...
Nem szúrtad meg magad
elégszer?
Nem tudád, hogy pusztán nem
kel a fergeteg?

Csendet!- szól az ifjú.
Jól sejted öreg a terhem
bár a Lélek ege fedetlen
s az öröm láng hajú.

Rónán nem él a virág
-Jahj, milyen mélyen rág-
Óva intlek, Fiatal
Eme érzés messzire mar.

Te sohsem voltál ily
szertelen
S nem ismered e szót:
Szerelem

Valóban nem.
Bár félj, mert messzire visz
ki mélyen hisz,
Nem tudja hol elég
Mert női csáberő roppantja
ketté, míg elég
a Gyehennában.

Ne légy ily komisz jó Öreg!
Mered-e tetted?!
Felejted-e a hajnalt?
Mikor Te is víg voltál
ha volt ilyen holtág
életedben?

Ne gúnyolódj tollforgató!
Szerettem, mint gyarló...
De vétettem, mert hittem
így elvesztem.

Agg vagy, de nem vak
Eressz, hív a Lak
csábít és szédít
végül megöl