Zölden villogott szemed
nehezen teszed le fejed
aludni.

Karddal próbálsz szaladni
harccal igyekszel kibújni
előlem.

Nem látod verítékét
lelököd szép terítékét
asztalról.

Úgy menj távol, hogy ne nézz vissza
lelked ódon, mély és tiszta
ha elfelejted a Bujdosót
az avarban megbuvót,
szíved szárnyra kél
arcod újra fél
ha látod Őt.

De,
az avarban is találsz
gyöngyöt, földgöröngyöt.
Szép az, ha más nem keresi...

Ám ha tovább pusztítod az avart
nem ismered majd fel a kései zavart,
így Ő ellened fordul
kimért lesz, de mordul

Végül pusztaságon át
kiálthatod a szeretők szent szavát.