A fák halottak, itt csak mi lélegzünk
épp úgy, mintha fogytán lenne
valami, ami még eleven bennünk,
de illékonyabb annál, ahogy elhitette.

Pulzál a tér, hideg a szél.
Támadóan lép fel.
Mint aki az hajtogatja folyton,
hogy menj el.

* * *
Zakatol a vonat, vérzünk a vagonban.
Vergődünk, mint sebzett vad a vadonban.
Röhög a vadász. Örül. A rohadt a
lelkét már régen eladta.

Csak a hús a vázzal, ami mozog, még
az ilyesfajta életből sem elég.
Lyukat rajzolok a párás ablakon...
Csinos kis táj ez, de egyszer itt hagyom.
Egyszer itt hagyom.