I.

Mikor én végeztem, te kezdesz�
hát folytatódjon a tánc!
Szabályos és gépies sírás
töri át most a csendet.
Bizonytalan kihívás.
De nem lesz, ugye nem lesz más?

A hátam mögé mondtad,
mi is az igazság.
Nem számítottam rád.
Aki szemből állva üvölt és
szemében ott a láz,
siket fülekre talál.

II.

Ülnék mindig egy helyben,
Nem tudnám, hogy mit csinálsz.
De ott dolgozik a halál
időről időre a fejemben,
és, mint hirtelen robbanás,
közétek dob, a világba darál.

Egy gigantikus konzerv,
sok ezer éves utazás.
Nem volt, és nem lesz más.
Sokan keresték a gyógyszert,
de még a hibát sem találták.
Ismétlődik minden állomás.

III:

Unalmas ez az este,
és fárasztó a tánc.
Kapaszkodom beléd, míg te szállsz.
Csak szédülök egyre,
és el-elfog a vágy.
Most már kevés lesz, bármennyit is kínálsz.

Műanyagpohárba
csapolt ördögnyál.
Ne gondolj semmit! Igyál! Igyál!
Nem is maradt mára
vigasz, semmi más.
Itt ahol mindenki hibás.