Egy telefonnál beszélgetést hallottam. Barátomat már nem előszőr
zaklatja több lány. Nyilvános telefonon kersztül intézkednek, aminek
fülkéje rozsdás, bár még több helyen szín fedi, és különös illat lep
el ha bemész. A kagyló szépen ívelt, talán kicsit ormotlan, de
mindenképpen egy kagylónak néz ki. Könnyű súlyú, szép. Eladni
nem lehet, és kicserélni sem lehetne a tiédre ami otthon pihen.
Olyan mint egy művész nyaka.
Serceg is, mintha káromkodna, viccesen, nagyon nagy kézmozdulatokkal

...hogy telefonon hallottam a barátomat beszélni.
"Várj egy picit, ezt még elkell intéznem: hazudtam egy lánynak"

Én vettem egy kakóscsigát, és egy doboz sőrt.
A barát rágyújtott, egy kortyot kért, és elkezdett mesélni
a repülőkről: " ha lesz nekem egy, mert lesz, a főldre varratom és
ott fogok lakni: mondjuk ezzel a nővel"

A nők nem szerették az én barátomat. Imádták. "Mond meg a barátodnak
hogy te jobban tetszel."

Tudják mit jelent a persze jelentése?

Azt hogy én a földön járok.

Egyébként aznap ismerkedtem össze a barátommal. Éveket töltöttem aztán vele.
PERSZE csak hetente egyszer futottunk össze éjjel. Beszélgetni. De valahogy
mindig mellette álltam, ültem, ittam " jó-jó lesz meglásd, mint a királyok!"

Aztán valahogy mindig a sűrűjében elvesztettük egymást.

Elvesztett.

Elvesztem.

Egyedül kellett hazamennem.

Tegnap voltam a temetőbe és beszélgettem egy sírásóval.

Elsőnek azt hittem hogy nő. Aztán kiderült számomra hogy férfi.
"PERSZE úgy végződött hogy mégis csak nő"


Bárhol is vagy barátom...
Megint valami jobbat találtál.