Leszáll az éj, csend honol.
Szunnyad a város, a tér horkol.
Sikoly töri meg a néma nyugalmat.
Egy lány sikított és most elhallgat,

Nem tudja senki, mekkora borzalom.
Mit érez a lány? Az mekkora fájdalom.
Kegyetlen világ, amiben mi élünk,
Habár nem mutatjuk, de mi is nagyon félünk.

Állatok fosztogatnak, rabolnak.
Ha az ártatlan ellenáll, gyilkolnak.
Senki nem mer tenni sajnos semmit,
Kitartás kell csupán, és temérdek hit.

Mert eljő az ember ki feloldoz minket.
Egy ember aki mindenkiben új hitet
éleszt újra és minden gaz elhullik.
És minden szakadt szív fájdalma elmúlik.