Újra nálad vagyok
a két szemem, ragyog,
De nem az örömtől
Hiszen szomorú vagyok.
Könnyeim folynak, és sírodra hullnak,
mert elhagytál engem ezért könnyes két szemem

Itt vagy felettem, könnyes az arcod
ez eszembe juttat tengernyi kudarcot,
de tehetetlen lettem életem-elvesztettem
ezzel nem csak enyém, te életed is tönkre tettem.
Ezért kérem istent, hogy életem legyen áldozat
Csak hogy őrizhessem minden léptedet, álmodat.

Nem látlak többé a sötét föld, eltakar.
Az ég vajon miért pont téged akar?
És ha életem órája örökre majd leáll
Szerelmes szívem a túlvilágon, rátalál.

Nem akarom, hogy szenvedni lássalak,
Eladom lelkem, hogy a kíntól megváltsalak
Ha este a sötétben ott lesz egy rémalak
az ég küldött engem, hogy téged megóvjalak