12. Meseszerü valóság - Rinka írása alapján

Azt mondtuk ugye hogy a mese más mint a valóság. Fantasztikusabb és néha brutálisabb is és máskor csodálatosabb. Ahol más törvények uralkodnak, másfajta állatok élnek és biztos te is tudsz felsorolni még néhány ilyen dolgot.

A mese mint ami álmaink amelyek néha elérhetök és néha nem. És néha olyan erösek lehetnek hogy küzdeni is képesek vagyunk értük vagyis hogy elérjük álmainkat.

De tudod, maga a valóság is lehet meseszerü. Példaul az ami nagyon régen történt amikor az Isten teremtette a földet. Amikor hatalmas fák nöttek a földön és szörnyü állatok éltek itt amikrök ma csak az ásatások tudnak tenni tanubizonyságot. Igen, ilyenkor a valóság is túltesz úgymond magán. A valóság is túl tud lépni egy hihetettlen a valóság messeszerü világába.

De többet erröl most nemárulok el. Lássuk csak most hogy hol is járkál Józsi bácsi most a mély megragadó álmában.

A Józsi bácsi az igazak álmát aludta a nagy kényelmes ágyában. Nyugodtan aludhatott, mert életében is mindig az igazak útját járta, és ezért amikor felébredt mindég érezte a megújulás erejét és bártan nekivágott a nap kihívásainak. A jó lelkiismeret a legjobb vánkos szokta mondani.

Dehogy volt ? bugyuta,csak a nép egyszer? gyermeke.Nem végzett sok iskolát, de józan esze és szeret? szíve mindig ráhangolta a helyes útra. Álmainak kedves kísér?társa,néha mint lelkiismerete és néha mint hasznos tanácsadója és biztatója, a napocska most is vele volt. Néha utazni is elvitte öt idöben a jövöbe vagy a multba amikor a Józsi bácsinak erre szügsége volt.- Szeretnél te is utazást tenni az idöben a történelemben? Példálul azt látni amkikor még nem léteztél? Hova utazhatott most Józsi bácsi a napocskáva? Itt és most megtudhassuk.

Elvezette Józsi bácsit messze; vissza egészen a kicsiny gyermekkoráig.Amikor még forró kemence ontotta a meleget a szobába.Még az akácia illatát is érezte, amit nagyanyja id?nkét a kemencébe vetett.Itt, a kemencében, a forró parázson sült azután a foszlós kenyér, a lúdtollal megzsírozott krumplis lángos, amit annyira szeretett.A banyakemence padkáján este ott ült a család apraja, nagyja.Itt morzsolták a kukoricát téli estéken,közben a feln?ttek mesét mondtak,néha igaz meséket,amib?l okulni lehetett, és illett is.A kemence tetejét, a sutban jó puha sz?rmén ágyaztak meg esténként a gyerekeknek.
Látta apját, nagyapját befogva az eke elé, amint húzzák-vonják fáradságos munkával a ló helyett a nehéz szerszámot.Látta anyját, amint a szenes vasalót lóbálva készül az ünnepi ingek vasalására.És látta magát is, ahogy a petróleummécses fényénél írja a leckéjét.
Azután pikk-pakk(mert az álomban minden lehetséges)hirtelen már feln?tt fiatalemberként találkozott magával az álom mezsgyéjén.Éppen szántott, de nem ám ember, hanem ló húzta az ekét.Felesége éppen a vasalót dugta a konnektorba.Az egyik gyerek a rádió mellett írta a leckéjét.Mikor ebédelni hívták, a boltban vásárolt kenyeret tették az asztalra.Anyja vizet eresztett a mosógépbe, összejött nagyon a mosnivaló.
Józsi bácsi másik oldalára fordult, közben horkantott egyet, és újból váltott az
álom.Most meglett férfiként látta magát, favágóként, amit mindig is szeretett csinálni.Az erdész éppen most közölte velük, ezen az erd?részen be kell fejezni az irtást, most telepítés lesz majd a feladat, mert nincs az a nagy készlet, ami el ne fogyna.Látta magát a Tüzép-nél, ahogy szenet rendel a kis vaskályhába, na meg a konyhai t?zhelybe.Bizony, sorba kellett állni, azt pusmogták, kevés a szén, mert idegen országból hozzák.-De hát miért nem itt bányásszuk?-kérdezte Józsi bácsi.Már kifogyóban a készlet a föld méhében, sokba kerülne kitermelni, mondták neki a Tüzépesek. Több enegiába kerülne a felhozatala mint amit nyernénk vele.

-Most már érted?-szólt hozzá a napocska.Azt hiszem értem-így Józsi bácsi.A világ változik, vele változunk mi magunk is.Egyre könnyebb lesz az életünk, de egyben nehezebb is.Minél több energiát használunk el mindennapjainkban, annál kevesebb marad.
-Úgy van-bólintott a napocska,okos ember vagy Te, Józsi bácsi, de nemszabad fatalistának lenni. De ezt fölösleges volt mondani mert a palócok sohase fatalistára nevelték a gyermekeiket. .- Tudod mi az hogy fatalista? Egy olyan aki könnyen beletörödik abban ahogy vanna a dolgok. De erröl kérdezd meg a tanító bácsit aki majd megmagyarázza.
És most azt is meg fogod érteni, akinek még sok tartalék energiája van a földben, az olyan helyzetben van, hogy a többieket sakkban tarthatja, akkor ad, amikor akar.
-Hát a magorok a sok pénzért veszik az energiát és van pénzük erre?-kérdi Józsi bácsi.
-Igen-felelte a napocska,- egy részét bizony sok pénzért veszik.
-De hát ami a földben van, az mindenkié, nem ugy van? Senki sem formálhatna rá kizárólagos jogot.Meg kellene osztani azokkal, akiknek nincs-de ezt csak gondolta, nem mondta ki, mert már kezdte érteni a világ m?ködését. Persze akik kitermelték azok talán sok energiát fogyasztottak erre. A szén me´gsem lehet csak ingyen!
- De én igyen vagyok és a házhoz szálítok, mondta a napocska. És nemkerülök sok pénzbe sem mint a szén meg az olaj és mégse szeretnek. Vagy az is lehet hogy nemtudnak hasznosítani.
- No, hát?!

A napocska megsimogatta Józsi bácsi arcát.A kis öreg megértette , hogy reggel lett.Kinyitotta a szemét, és azon törte a fejét, álom volt-e, amit látott.
Már nagyon várta Szelszi érkezését, mert most mát tudta, mit fog mondani Szelszinek.Azt akarta neki mondani, ? szívesen elmenne oda - majdnem vakmeröséget is érzett ebben - abba az országba, ahonnan nem akarnak adni a magoroknak energiát.? meg tudná magyarázni nekik, hogy ezt nem szabad megtenni,kell adni az energiából, ha nekik van. És persze hogy fizetik is a magorok.Az ember segít, ad annak, akinek szüksége van valamire, mert holnap lehet, hogy ? szorul segítségre. - Te mit tennél ilyen esetben? Mit gondolsz, mit tesz majd Józsi bácsi? Mert úgye nemszereti az igazságtalanságot.

Józsi bácsi der?sen ment le a szép szálloda lépcs?in.Odaballagott a recepcióshoz, megkérdezte, nem kereste-e ?t egy fiatal hölgy, akit Szelszinek hívnak.

De mi történt még a magoroknál azalatt amikor olyan szépen álmodta álmát a Józsi bácsi.

folytatás köv

13. A miniszterelnök slamasztikája.