Símitanálak, mint föld felé hulló levelet a szél,
Embermély gödrömből nézném, ahogy kezed kezemhez ér.
Öt ujj, zöld, motoszkáló emlékek.
Kezünk találkozik, réseink közt szemedbe nézek.
Öt ujj, közte sárgásan porló érzelmek,
Lelkünk találkozik, részeim rólam mesélve,
Téged töltenek.