Ki mindig mindenre választ keres
vére folyton lüktet, szíve heves.
Mikor új művét alkotja éppen
nem számít más, időben és térben.

Elveszett, elzárt világban él,
s kitalált barátok közt remél.
Lelkének darabja minden verse
benne öröme, bánata, terhe.

Nem számít számára a valóság
úgy is csak keserű bánat, mit lát.
Hallja szíve édes dalolását,
mi elűzi minden haragosát.

S mikor a mű végre elkészül
a költő hazatér, s megvénül.
Nem fáj már neki a kinti világ,
szeme csukva, s lelke már elszállt.