Egyetlen egy perc tündöklést kérek,
Az nálam ezer év ragyogás,
Egyetlen egy szelíd mosolyt kérek,
Az nálam egy őszinte vallomás.
Egyetlen egy okot kérek,
Miért éri lelkemet bántódás?
Egyetlen egy napot kérek,
Ne legyen több kifogás.
Egyetlen egy csókot kérek,
Csak hogy össze érjen a szánk,
Egyetlen egy éjszakát kérek,
Az nálam egy életre való boldogság.
Egyetlen egy könycseppet kérek,
Végig csorduljon az arcodon,
S abból én rögtön rájövök,
Érdemes lenne érted meghalnom.

Mert a halál is édesebb, annak kit te szeretsz,
S boldogabb vagyok az egész világnál,
Hogy magamról mondhatom ezt.
Hát tudd meg, én is szeretlek.
Ha húsz életem lenne, húszszor halnék érted meg.
Mert számomra nincs az az érték, mely többet érne nálad,
Nincs az a földi öröm, mely szélesebb mosolyra húzná számat
Nincs az a földi érzés, mi lelkemen jobban áthat,
Nincs az a földi teremtés, ki szebb lenne nálad.
Nincs az a mesebéli tündér, ki kedvesebb lenne nálad...

Ezért kérlek szerelmem,
Még egyszer utoljára,
Fogd meg a kezem,
S gyere velem,
Az utolsó utazásra.
Ne nézzünk körbe,
Mindig csak egymásra,
S gondoljunk szépen,
A gyönyörű elmúlásra...