s e pillanatban majd' meggyengültem
a megjátszott alakban én tetszelgem.
sajátság és fürge pókláb surranva
szomorkás vasárnapot fest az alkarra..
hála, hogy vége, sőt nem is értettem
olyan mint egy álom, vákuumos.. libben
szomorkás vasárnap mindenkivel háttal
szomorú hétköznap szomorú halállal.

halál meg ilyesmi újra felkerekednek
s összeszedik túlpartjait régi, fájós sebnek..