Egyszer valaki kitalálta, hogy ernyővel árnyékolja be a Földet. Hatalmas árny borult a bolygóra s ebben az elfojtó burokban egymáshoz szorult a sok -természetellenesen sok- gonosz és a természetellenesen kevés jó lélek és gondolat.
persze az emberek nem kapták fel egyből a fejüket, hiszen voltak, akik titkolták ezt előlük, és azok, akik ezt rejtegették teljesen meg voltak elégedve az átmeneti tudatlanság poshadt állapotával. ilyenkor megfulladtak - bizonyos időre eltemettettek- a szurkáló miértek keresésére szánt 'harcosok'.
Akik viszont folyékonyan gondolkoztak, rájöttek a demagógia magával rántó hullámaiara. Ők voltak a zene ifjai.
"Betörtek" a városba és felpofoztak minden járókelőt, mert azok üveges, üres szemekkel szédelegtek a járdán.
Egyre többen ébredtek az álomból -rombolni kezdtek. elpusztították a betondzsungeleket szorító indáikkal együtt. megtisztították a Földet a világ sértőitől és egyetemleges jóság, boldogság és egyenlőség uralkodott - amiket a szánalmas harcok réges-régen bemocskoltak. (az anarchia ismét élt.)