hátrahúzódtam, széles vállal őrizni a testet
mint egy alkudozóban elfelejtett részt, ők kerestek
és felhúztam a hajnal-álcás
rámosódott, bodzapálcás
székekre az esti jelmezt
s várhattok, mert nem fegyelmez
senki.

elhúzódtam, mert nem szerettem
felborulni pont a tetten
ha hangya-alkony sütne ránk le,
akkor is csak csöngne, csöngne
a fiú akinek szőke volt vagy
zöld szemű, a kép nem olvadt
el nekem mert nem vigyázott rám senki.

gyártetőkön sétálgatva
rárepült egy angyal, szárnya
sütkérezett a nap hevében
szennyes, foltos hólevében
meghúzódtam, nem figyeltem
lábam magam alá tettem
és várok arra, hogy felriasszon
vagy megöljön valaki...