leöltöttem másik ruhám
egy olyan fehér szárnyas izé volt az
hátam mögé dobtam láthatnám
már, hogy az a sok gond is igaz
Pedig rásütöttem magamra
egy rakás fénylő jelzőt
és azér' dobtam halomra
a glóriás napellenzőt

láthatod... hatfejű virágok
lekonyulva bóbiskolnak
egy furcsa tudást ott
lábukra fröcsköltek mosdásnak
mondják, de hátravetette búzát
a pata dobog rádakasztja a medúzát.
csupán arra gondol, hogy megtöltse a bögrét
s abból naphosszat csöpögtesse körtelevét

fekete jelmezem van
átmostam, befestettem tollam
már a szárnyam sem ugyanolyan, láttam
hogy elsorvadt, pedig az volt ugye a sátram
töltök azzal írok verset
az isten dacára ítéletet
nem haragszom rá, pedig megöletett
egyszer egy kosz-színű fal felett
mára feslett szélű karmolásos bőrön
ragyog a csíkja hatásos oszlopfőkön...