Hirtelen elhomályosult a kép
És többet nem láttam két szép
szemed...

Az ablakhoz feszítetted erős kezed
És bennem egy világ remegett meg
akkor...

Csak álltam, s te kihajoltál az ablakból
Csók, s többet nem láttam alakodból
soha...

Utolsó pillanatban még egy ívet
Rajzoltál az ablakra - egy szívet
véstél a párába...

Én itt várok azóta a busz pályaudvaron
Halott lelkem leheli az üvegre a párát, vakon
sóhajtva...

Egy megtört lélek, befejezetlen kalandja
Néma sóhajok kibocsájtója,
teste megroppan a busz alatt...