Emlékszel, mikor kis gyermekként
Anyánk mesélt, és én nem értettem miért
Ez a sok furcsa történet?
Emlékszel, amikor hintáztunk,
És azt álmodtuk, űrhajósok vagyunk
És senki el nem érhet?
És mondd, emlékszel-e arra
Mikor esténként a partra
Szöktünk a szülők elől?
Gyermekfejjel azt reméltük
Együtt örökké élünk...

Ó nagy poros könyv, sárga lapokkal
Tele elfeledett régi napokkal
Ugye tudod, ha kinyitlak, még ma is félek,
Hogy többet sosem leszek olyan boldog véled...

És mondd, emlékszel arra,
Amikor virágot adtál szülinapra,
És én nem tudtam, hogyan köszönjem meg?
Emlékszel, hogy féltem
Mikor hozzád értem
De te többet nem engedtél el?
Tudod, felnőttünk és most hiányzol
Már azt sem tudom, hogy itt vagy, vagy máshol
Félek semmi, sem lehet olyan édes, mint akkor
Az első csók...

Ó nagy poros könyv, sárga lapokkal
Tele elfeledett régi napokkal
Ugye tudod, ha kinyitlak, még ma is félek,
Hogy többet sosem leszek olyan boldog véled...

Ó nagy poros könyv, néhány lapod
Elszakadt, megtépett,
Félek te már nem érted, és nem érzed
Milyen volt nekem azon az egy napon
Mikor megfogtad a kezem simogató hajnalon
És tíz évesen szerelmes lettem,
S azóta soha senkit, így nem szerettem
Mint téged...
Ó nagy könyv, úgy elégetném a sok fájó emléket...