Tétlen falak merednek fölém, e késői, néma estén
S az esti szél csak néma kém, a nappal véres testén
Rémült falak remegnek, az ág zúg, az út halad
Már megint ott vagyunk, ahol a part szakad.

Hazug, és néma ígéretek, ez mind a ma vétke,
Kendőzné a múlt sebét, de a jövő nem jön el érte,
Ágról szakadt szerelem - szívem adom; megvetem
Élveznéd, ha tudnád, mennyire utállak, kedvesem.

Mi megfogant, haljon el,
Mi megszólalt, ne rezzenjen sohase,
Mire rájöttem, ne tudja meg senkise,
Miért öltem, maradjon titok.
Félek, ha megtöröm a csendet, megremeg kezem
S reszkető bőrömbe belekap gyilkos pengés kezem
Csuklómon folyó vérem idd meg kedvesem,
Hogy elvedd az egyetlen értelmét annak: létezem.