A csillag csak marad egyedül az égbolton:
Sötétség, vonzerő - végzetem
Felnyársalva, kifeszítve tengetem életem.
Éjszaka, ha sírok, harmat könnyen ki kapja el?
Mely kéz lesz az, ki vesztemért felel?
Sötétségben nincsen senki, élet csupán látszat
De ragyognom kell, hogy boldognak látszak.
Egyedül fényleni, e haldokló világban,
Útmutatást küldeni a Földre, félhomályban...
Világítsak, míg elsorvadok...
Ily magányos feladatot kapok?

Nap nap után Hold szalad,
A csillag csak marad.
A csillag csak marad.
Én nem lehetek gyorsan feltűnő égi képzelet
Nem kapnak el, gyermekien szerelmes kezek.
Zord és hűvös testemen hordozom fény köpenyem
Egyedül, míg fel nem robbanok.
Ki volt az, ki szerelmesekért az égen
Keresztrefeszített egy csillagot?