Csak pár szó, mit mondanék
Így utoljára
Ám szívemen oly sok a nehezék
Igaz, nem hiába.

Itt állok előtted védtelen,
Ne keress,
Innen már csak pár lépés a végtelen
Ne kövess!

Pár szó, mint hazug levél,
Régi vallomás
Soha nem születik meg, útrakél
Velem a látomás.

Nem fogom elmondani, hogy felszúrjam
Dobogó szívem.
Fel kell fognod, hogy ez egyszer... ezúttal...
Nem jöhetsz velem.

Egyszer, talán, mint valóság-magány,
Megtalálsz.
Dobbanj mélyen dobbanhatatlan halál,
Tudom, erre vársz.

Állítsd be az órát végtelenre, s maradok kedvesed
Tik-tak-tik-tak
Meghaltak az utolsó mozzanatok, ég veled.

A szavak sosem fognak elhangzani.
Fekete révület...