Szitkokat bocsájtok rátok ti aljas,hazug álmok,
mert kínoztok,hitegettek.
Hisz vártam már eleget.
Tovább lépek s nem szemlélek,fényt tagadva,
rejteket keresve lépek be az erdő mélyébe,
feledem mit lehetetlen...keservesen.
Az út megnyílt előttem,
tudom merre kell mennem,
megértettem.
S egy ködfolt csupán,mit itt hagyok,
lelekem egy darbja,
S talán létem teljes magja...