Te azt mondtad, hogy minden rendben,
te azt mondtad, mi meg eltűrtük,
mikor a világ végi szolid csendben
a lábainkat leejtettük
Tudod minden fakó borostás az ég is..
Megszorult mögötte,
megszorullt mögötte a sötét kis
foltokba rendezte magát, toalettje
habos csipkebarát szíve rendbe'
fojtva valami csoda folytán és látod, én is néztem
amikor azt mondta róla, amit -hát- én már elmeséltem
s azt hittem megszerelték...
a lábujjaim is működnek
pedig csak a vezetékbe szorult be az áram..
láthattad, kikövezték
a sétány sárga sövényében
megbújok, s hiszem, hogy elhiszem amit vártam.