Ha a fény sötét lenne
És a sötétség fény lenne.
A Hold egy fekete lyuk
A lángoló éjszakában.
A holló szárnycsapása,
Oly fénylő, akár a bádog.
Aztán te, szerelmem
Sötétebb lehetnél a bűnnél.

(fordulj körbe)
Időnként kaptam egy darabot a magányból,
De azt nem tudom, hogy mi az, ami hiányzik.
(nézz körbe)
Időnként kaptam egy kicsit az elszántságból
És csodálkozom, mi az, mire szívem vágyakozik.
(nézz szét)
Időnként kaptam egy keveset az idegességből,
Ami a legjobb minden évben, az eltávozik.
(nézz körbe)
Időnként kaptam egy kis megfélemlítést
És aztán láttam szemeid külsejét.
(nézz szét, ragyogó szem)
Időnként hallok egy hangot
(nézz szét, ragyogó szem)
Időnként hallom…
(nézz körbe)
Időnként kaptam egy keveset az álmatlanságból
És álmodom valamit a vadonról.
(fordulj körbe)
Időnként kaptam egy keveset a gyámoltalanságból
És hazudok, akár egy gyermek a karjaidban.
(nézz körbe)
Időnként kaptam egy kevés kíváncsiságot,
Mi olyan, akár egy nő, aki szabad.
(nézz körbe)
Időnként kaptam egy kevés megfélemlítést,
De aztán látom, hogy engem hívsz…
(nézz szét, ragyogó szempár)
Időnként darabokra hullok…
(nézz szét)
Időnként darabokra hullok.

Szükségem van rád ma éjszaka
És szükségem van rád jobban, mint valaha
És csak arra, hogy szorosan átölelj,
Hogy ölelkezve maradjunk örökre.
Mert mi sose fogunk tévedni,
Együtt végig tudjuk az utat csinálni.
A szerelmem olyan, akár az idő árnyéka rajtad.
Nem tudom, hogy mit tegyek,
Mindig a sötétben élek.
Puskaporos hordóban élünk és kibocsátjuk a szikrát.
Igazán szükségem van rád ma éjjel,
Az örökkévalóság ma éjjel kezdődik,
Az örökké ma éjjel kezdődik.
Egyszer volt, régen volt, szerelmes lettem.
Most csak szétesek...
Semmi sincs, mit tehetnék,
Teljes a szív fogyatkozása.
Egyszer volt… volt fény az életemben,
De most csak szerelem van a sötétben.
Semmi sincs, mit mondhatnék,
Teljes a szív fogyatkozása…

(nézz szét)
Időnként úgy gondolom, jobb lenne elfutnom előled,
Mielőtt túl késő lenne.
(nézz körbe)
De időnként tudom, hogy mennem kell, mikor te vezetsz.
A pokol kapujain keresztül mennék veled.
(nézz körül)
Időnként senki sincs a világegyetemben
Olyan varázslatos és csodás, akár csak te.
(nézz szét)
Időnként tudom, hogy nincs, mi jobb lenne
És semmi nincs, mit ne tennék meg.
(nézz körbe, ragyogó szem)
Időnként hallok egy hangot
(nézz szét, ragyogó szempár)
Most tudom, hogy sose volt hangom.

Szükségem van rád ma éjszaka
És szükségem van rád jobban, mint valaha
És ha csak szorosan átölelsz,
Ölelkezve maradunk majd örökre
És csak jót fogunk tenni,
Mert soha nem fogunk tévedni.
Együtt bejárjuk az utat a végéig,
A szerelmed, akár az idő nyomatéka rajtam.
Nem tudom, hogy mit tegyek,
Mindig a sötétben élek.
Puskaporos hordóban élünk és kibocsátjuk a szikrát.
Igazán szükségem van rád ma éjjel,
Az örökkévalóság ma éjjel kezdődik,
Az örökké ma éjjel kezdődik.
Egyszer volt, régen volt, szerelmes lettem.
Most csak szétesek...
Semmi sincs, mit tehetnék,
Teljes a szív fogyatkozása.
Egyszer volt… volt fény az életemben,
De most csak szerelem van a sötétben.
Semmi sincs, mit mondhatnék,
Teljes a szív fogyatkozása…

Rád vártam,
Amióta megszülettem.
Titokban figyeltelek,
De nem sokáig
És mióta ismerem álmaid,
Értem mire van szükséged
És amikor hívlak téged,
Arra kell menned, merre vezetlek.
Igazán éhesek az álmaid.
Itt az ideje táplálkoznod.