Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Blackflower
Alkotások száma: 12
Regisztrált: 2004-07-21
Belépett: 2005-12-06
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (6)
Feltöltve: 2004-07-21 12:50:54
Megtekintve: 5911
I
Itt ülsz mellettem, hátad oly’ görnyedt,
Pedig nem ejtettél sohasem sós könnyet.
Vagy csak én nem láttam? Te nem akartad.
Csak a jót adtad, a hitványt tagadtad.
Mindig indultál, ritkán érkeztél,
Azt akarom hinni, sohasem vétkeztél!
Sokszor lázadtál, tettel, nem szóval,
Csúnyán megfizettél, hogy paktáltál a jóval.
Néha, tényleg hiszem, mellettem maradsz,
Végre törleszthetnék, az lenne a vigasz.
Néha tényleg érzem, leülsz mellém a padra,
Emléksálamat tekerném megfáradt nyakadra.
Kezed kézbe venném, lehunynám a szemem
Így ülnénk mi legott, s most én beszélnék Neked.
Tudom, itt az idő, most Te hunyod be szemed,
Búcsúra emeled dolgos, eres kezed.
Elengedlek Téged, s morzsolom a könnyet,
De Te itt ülsz most is, s a hátad oly’ görnyedt.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2005-11-18 02:39:51
Nagyon jó, hogy kertbefoglaltad a rímek révén a történetet. De az utolsó két sor elötti A-A-A-A rímképlet - szerintem - sok már oda. Érdemes lenne variálni, akkor a két utolsó sor "nagyobbat szólna".
2004-10-05 22:40:15
A pillanat ha elmegy, ilyen, mint ez a vers. Megfoghatatlan és meg nem történt. Tetszik.