"Isten éltessen" mondod,
én a csomagokat bontom.
De rádpillantva észreveszem
tekintetedben a törést.
És megértem, nincs több szikra,
se cikázó villámok,
se szerelem, se álmok.
Alám húzol lassan egy széket
"ülj csak le,én majd nézlek"
Arcodon a fájdalom ráncai,
tudom, nincs kedved játszani.
Félni kezdek, nem remélek,
a kezembe nyomott újságot nézem.
Döbbenetem leírhatatlan,
hisz nevem nyomtatásban
a halálhírek rovatban.....