Nyári napsugár volt, mi testem hevítette?
És esti szél, mi bőröm simogatta?
Lágy selyem, mi derekam karolta?
Csillag volt a szempár, mi rám nézett helyette?

És te? Mondd, honnan jöttél, ki vagy?
Egy álomból léptél elő?
Téged hagyott itt az eső,
És elvisz majd, ha jön a fagy?

Bárcsak most is velem lennél,
Itt feküdnél mellettem az ágyon,
Nem kéne uralkodni a vágyon...
Bárcsak most is ölelnél!

Kósza, kóbor káprázat, éjjeli látomás,
Ne kísérts folyton mindenhol,
Hagyj békén, ha csak játszol,
Hogy lehessen lelki békém áldomás!

Ha mégis valódi, igazi volnál,
Szólj, ha neked egyszerű senki vagyok,
Hisz teher lenni most sem akarok,
És ne szólj semmit, ha hazudnál!