Egyedül ülök a sötétben,
Becsukom szemem, téged látlak,
Egyedül ebben az őrületben
Még mindig csak téged várlak.

Hosszú órák, napok, hetek,
Amit miattad, érted végigsírtam.
Hát boldog én már nem lehetek?
Pedig ez az, amire mindig vágytam.

Mindent elvettél tőlem,
A reményt, a kedvet, az ihletet,
Mindent kiöltél belőlem...
Csak a fájdalom, mi ihlethet...