A Fehér Házba az Isten beköltözött,
jobbján, öntelt vigyorral az arcán
maga az elnök ül...
Mondják! Én magam nem tudom,
hívőnek kell ahhoz lenni és
én az nem vagyok, - be kell valljam -
írják fel kérem bűnömül.

Nehéz ám hinni a prédikátoroknak,
míg az Urat dicsérik,
hull a hitetlen számolatlanul,
s koporsók százait éj borított csendben,
hozzák, temetik...
Anyák siralmát rejti hazug szólamokba
Isten és a hit nevében egy

jobb világot ígér az Elnök Úr.
Nehéz elhinnem, nem vagyok hívő
- be kell valljam -
írják fel kérem bűnömül.

Hiroshima, Drezden, Falluja!
A győztes jutalma a megbocsátás,
vagy inkább a hazug, néma történelem?
Fehérre mosva a bűnöket, feloldozást
sőt babért halmozva a generálisokra.
"in god we trust" mondják.
Kéz kezet mos!
És az Isten mindent felejt és némán tűr.
Nem vagyok hívő - de mindezt elhiszem,
írják fel kérem bűnömül.

Majd egyszer, ha egy jobb világ jő,
- megérni azt már én nem fogom. -
Mikor ítéletet mond majd a gyermek az apák fölött,
mikor majd sem hit, sem újra születés
nem ad menekvést.
Mikor majd évezredek bűneit nem Isten
de ember, emberért kér számon
s büntet kegyetlenül,
és én, hitetlenségem miatt majd a pokolban ülök,
elkárhozva de megnyugodva boldogan,
hurrát kiáltok majd és rajtuk röhögök...
- csekély vigasz, ha meggondolom, -
de ne írják azt majd fel nékem bűnömül.

Niagara Falls.

2005-06-29