Néha elkap egy érzés, s nem enged el.
Eldobnám magamtól, de mar keservesen!

Miért fáj ennyire a tudat, hogy más vagyok?
Elmenekülni magam elől nem tudok!
Nekik az lenne a jó, ha tudnék, igen.
Ezt nem adom meg, mást követek hűen!
Kell, hogy ébredjek, hogy nyíljon szemem;
Ülök belül, várva, felém nyújtsam kezem.
Ledobattam, felemeltek odalentről megint;
Jót kell tennem, hogy megváltsam bűneim.

Most felkelek, és arra figyelek amire kell,
Arra megyek, amerre szunnyadó lelkem terel.
Gátat állít elém aki nem akarja ébredésem;
Annak ennyit: "Próbáld! Erősebb a hitem!"
Dáma! Ellened mi mindig harcolni fogunk!

Elvehetsz bármit, egymásnak megmaradunk!
Látod: belőlünk azt vehetsz el, amit adunk!
Ő segít nekünk! Az Egy velünk van mindig!
Lénye bennünk él, a amit ad, nem más, mint hit