3. Az angyal közbelép

- Buta kövér paraszt! És ehhez káromkodott is egyet, amit itt nem lehet leírni sem, mert magát az Istent szidta emiatt. Utoljára mondom, hogy minden pénzedet a fiókból rakd
ide a zacskóba! Értetted!
De a Pali bácsi értette, hogy hogyan kell kezelni a felvadult helyzeteket. Olyat, hogy saját maga betegye a pénzt a zacskójába, becsületes embernek eszébe sem került. Úgyis meghalok, ha Isten akarja - gondolta - itt most legjobb lecsendesíteni a rablót.
- Persze hogy értettem, de az angyalom azt mondja, hogy ne tegyem, ez nem volna helyes, mert itt a pénz, ami a fiókban van már nem az enyém. És a kezében tartotta a száz pengo˝t. Itt az ideje, hogy befizessem a gyárnak, ahonnan a sör jött, ami ízlett neked is, és csak körülbelül száz pengo˝m marad itt, amit most neked akarok adni. Mindenemet odaadom most neked nem érted? Mit akarsz még? Most az volt a fontos hogy sokat beszélhessen. De a rabló közbevágott.
- Csak pénzt akarom és az öszeset! Mondta a rabló határozottan és még egyszer megismételte a Pali bácsi által még nem ismert káromkodó harangot.
- De az anyalom azt mondja, hogy nem tehetem, mert a pénz nem az enyém, már útba is vannak érte és beszedik a következo˝ szállításnál. Már Aszódon vannak lovaskocsival, új szállítmánnyal Budapestro˝l, mondja az anyalom.
- Most már elfogyott a türelmem és nem akarok hallani többet ezekro˝l a butaságokról! Te buta babonás paraszt! Én nem látok itt semmilyen angyalt! És engem ne próbálj ilyen mesékkel szórakoztatni! Mint gondolsz mindenki olyan buta, mint te, hogy bevesz ilyeneket?
A rabló természetesen nem értesült arról, hogy palócföldön voltak igazi házi angyalok, akik o˝rködtek ház lakói felett. A Pali bácsi tehát, nem hazudott.
De ez nem számít! Ö nem hazudott volna még egy rablónak sem. Ha tu˝zvész lett a faluban, akkor a házi angyalok feladata volt példáúl kiengedni a jószágot, nehogy bent égjenek.
Akkoriban nem voltak motorok sem, hanem gyalog közlekedtek az emberek, vagy lovaskocsival, akiknek módjukban állt. Lovagolni lóháton az nem volt szokás itt palócföldön. Ezekro˝l a házi angyalokról persze csak a palócok tudtak, mert O˝k ismerték O˝ket személyesen. Mások azt hitték, hogy ez csak valami babona. Nem csoda tehát, hogy a rablót egyre felbosszantották az ilyen "mesék".
Azt hitte most, hogy a Pali bácsi csak átakarja ejteni O˝t, mint bolondot. Ezért még jobban felgerjedt.
- De a parancs, az parancs, nem?
- Az én parancsomra hallgass te te...buta tök, mert ha nem, akkor... és itt egy sorozat káromkodás hangzott el, amit a gyerekeknek legjobb nem meghallgatni.
- De az én angyalom mondja, hogy ha rosszat csinálok, akkor a pokolba kerülök veled együtt és ott kínozni fognak örökkön örökké. Hát erre nem gondoltál?
A rabló mintha nem is hallotta volna a végét, folytatta.
- Nincsen itt semmiféle angyal, nekem ne hazudj, én nem látok itt senkit, csak téged egy dumás, paraszt, buta palócot, aki hülyéket mesél itt nekem. - De a pokolról volt a rablónak értesítése ezért folytatta. - Miért kerülnél a pokolba ezer pengo˝ért? Kb. annyid van ott a fiókban. Nevetséges az egész!
- Nem tudom én sem, mondta Pali bácsi, de a pap is azt mondja, és akkor a pokolba kerülsz te is velem együtt ? azt pedig azt hiszem, nem akarod. A szemedre fogom hányni ott, amiért oda kerültem, amíg csak élek.
A rabló maga sem tudta hogy mit higgyen ebben a dologban, de most demonstrálta a fölényét.
- Te buta palóc! Ez csak üres duma, és ha nincs pokol, akkor nem juthatunk oda!
A Pali bácsi is túlzottnak érezte a pokolba kerülni ezer pengo˝ért, ezért folytatta.
- De a parancs mégis csak parancs! Nem?
Ez a kocsmáros teljesen bolond. Mit csináljak vele? A rabló esze megakadt itt a gondolkodásában. Nem tudta, hogy hogyan érveljen tovább. Ki parancsol itt neki más, mint én ? vagy mégis? Egy bolonddal vitázni nem lehet, de megsérteni sem ? gondolta a rabló ? nekem is van erkölcsöm. S máris eltette gondosan a fegyverét, mintha misem történt volna. Mintha mindent elfelejtett volna, ami történt ez elo˝tt. Csak a bolond kocsmároson gondolkodott hogy milyen buta.
Köztudott volt az is a palócok között, hogy volt itt palócföldön ilyen betegség ? valami misztikus módon ? megtörténhetett, hogy az ember felejt az egyik pillanatról a másikra. Ez történt talán a rablóval is. A rabló azonban nem volt a tudatában ennek. - Te tudod, hogy mi történhetett?
A Pali bácsi csak figyelte nem szól egy mukkot sem, ez egy nem várt fordulat volt - mialatt a rabló önmagába elmerülve elgondolkodott, hát mégis olyan buták ezek a palócok? Ezt sohasem hittem volna... Csaknem sajnálni kezdte O˝ket.
De alig vették észre mindketten mire betoppant a kocsmába a pap.

A papnak nem volt más dolga ilyenkor, a templom üres volt ? még vasárnap is hozzáteszem ? és ilyenkor szívesen a kocsmába vette az útját, hogy elbeszélgessen a Pali bácsival vagy mással, aki éppen ott tartózkodott. Amint belépett észrevette az idegent, különösebb feszültséget sem észlelt, tehát barátságosan köszönt.
-Sziasztok! Meginnátok egy sört most velem, én fizetek! Nem is várta meg a feleletet, leült a rabló mellé.
A Pali bácsinál akadt meg ezután a szó ? most illedelmesnek kell mégis lennie gondolta - és így szólt a rablóhoz.
- Hogy is hívnak, vendégünk? Szeretnélek bemutatni a papocskának.
A paptól csak nem kell félnem gondolta a rabló egy kis zavart azért elárulva felelte:
- Szia! Rudi a nevem.
-Szia Rudi, válaszolt hozzá fordulva a pap. Hát mi a szél hozott ide hozzánk, a faluba, kérdezte azután a pap?
A rabló a Pali bácsira nézett, aki érezte, hogy egy kényes helyzetbe került, aki csak úgy jámborúl nézett vissza rá a pult mögül, s miután a rabló kifürkészte egy pillanatig, mintha felbátorodott volna felelte:
- Csak úgy, bejöttem egy sörre, felelte a rabló.