és már hiába vártam
a délutáni napba'
hunyorításban
szobák hűvös fala
mögé bújva,
szétkenődve
a párhuzam szemhéján
lomhán ülve
dobolva a lábakkal
szántanám
a felhőket le az égről
egy bőrdarabkán ülve
szomor.. könnyek, egyébből
jósolt hasán filmet nézne
de nem kapcsol, egy másik
lámpa adja fényét
felnéz, aztán ásít
eluntam a lényét..
hagyjuk..