kiapadt a bölcső
számban.. utoljára
-álltam egy lépcső-
házban, rettegtem,
hogy muszáj a táblára
írott rejtekajtóból fejszegetten
távoznom, s bár ismét zárva
találtam a féltést ismét hiába
zokogom
eltűntetem a síneket
a szememből
mögötte tarthatod
előrenézz,
-hisz én előrenézek!
sebaj..én szeretlek..
-nehazudj!
gyöngén lelkébepaskolok
s hagyom
hogy tovább őrlődjön a szeme..
fénye fáklyaként világít.
az éj dühöng,
elfeledetten pirong a fényes körmökön..
Sín fut össze az arcon..