Ülök a néma és fekete csendben,
Csak szívemben érzem a dobogást,
Ezer és ezer fehér ló
Vágtat át a sötét éjszakán.
Patáik kemény ütését
Nem bírja már mellkasom,
Vágyak és félelmek sóhaja
Hal el az ajkamon.
Várom a holnapot,
Megnyugvást remélve tőle,
Mégis, szívembe belehasít
A félelem jéghideg tőre.
Futnék már feléd, rohannék,
Akár a gondtalan vad lovak,
Lábad elé tenni a szerelmet,
De érzem, hogy erőm elhagy.
Csak ülök a néma csendben,
Szívemben csitul a dobogás,
Megértem lassan, amit kell,
Számomra meghalt a boldogság.