Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Beetle_178
Alkotások száma: 75
Regisztrált: 2006-03-10
Belépett: 2017-10-15
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (9)
-Egyéb prózai alkotások (10)
-Dalszövegek (1)
-Versek (51)
Képgaléria
-Rajzok (1)
-Fotók (1)
Feltöltve: 2006-05-18 00:23:03
Megtekintve: 5966
Zmeor6
Magányos utakon járok,
Egy nagy csodára várok.
Miért ily idegen minden,
semmi sem olyan, mint régen.

Éles fájdalom hasít fejembe,
Az út közepén én összeesem.
Arc nélküli emberek jönnek,
Megfogják kezem és felsegítenek.

Egy igéző kék szempár mosolyog,
Kinyitom szívem, se örökre neki adom.
Már van párom az útra,
Látom a színeket újra.

Minden percben vágyom rá,
Álmaim és életem neki adom át.
Beborúlt a napos ég,
Örökre belevesztem én.

Az égszín szempár már nem mosolyog,
Elmenekülök előle, de szívem otthagyom.
Éles fájdalom hasít fejembe,
Az út közepén én összeesem.

Magányos utakon járok,
Egy nagy csodára várok.
Miért ily idegen minden,
Semmi sem olyan, mint régen.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-07-03 23:50:40
Köszönöm...Laeya
2006-05-19 13:49:57
Crex, ugyanúgy beszélsz, mint egy kedves ismerősöm. Keresem önmagam ez igaz, de elég kiegyensúlyozott egyén vagyok, habár a verseim alapján nem nagyon látni. Egyszer benne vagyok a szarban, de elég szépen, máskor kijövök és valaki megint visszalök. Lehet, hogy menekülök, de azt még nem tudom mi elől. Köszönöm, hogy elolvastad a verseimet. Laeya
2006-05-19 00:35:26
AZT HISZEM ELŐBB MAGADAT KELL MEGTALÁLNI, FELÉPÍTENI, HOGY TUDD HOGYAN TUDNÁL TÁRS LENNI.
AHOGY MEGFOGALAMAZTA VALAKI: MÉG ÁLLNI SEM TUDNAK /A SAJÁT LÁBUKON/ , DE MÁR JÁRNI AKARNAK. ÉS EZZEL NEM AZT MONDOM, HOGY NE ISMERKEDJ! CSAK MAGADNAK IS HAGYJ IDŐT!