Reggel fél hétkor felkelek. Körbenézek és sajnálom magam. Ha akkor tanultam volna... Egy könyvespolcot látok tele Freud könyvekkel. Miért nem égettem el őket??? Kérdem magamtól.
Meginnám a reggeli kávémat, de elfogyott. Oda se neki. Síri csend uralkodik az egy szoba konyhás lakásomban, amit apám vett 27. születésnapomra.
Elmegyek tussolni, de elzárták a vizet. Bekopogok a szomszédhoz egy lavor vízért. Öreg nénike befogja az orrát úgy ad vizet. Mekkora egy szemétláda. Mosakodás után felveszek egy majd tíz éves rongyomat. Csak itt-ott likas. Összeszedem a földön heverő verseimet, egy gémkapoccsal összefogom őket és elindulok.
Ahogy kilépek az utcára, megcsap a Világ bűze. Az emberek az utcán szörnyűlködve néznek rám. Már megint nem fésülködtem. Megállok egy kirakatnál és ujjaimmal beletúrok a hajamba. Nem sikerül kifésülnöm, így hát inkább lenyalom. Szemeim be vannak esve és véresen forognak helyükön. Az alvászavarom műve. A számon egy ősrégi vörös rúzs. Mikor fiatal voltam elborzadtam az ilyen nőktől. Nem érdekel. Szarok a Világra.
Ma a Szépirodalni könyvkiadót veszem célba. 362 versem közül még egyet se adtak ki, 163 másik versem jogát eladtam, hogy fussa a rezsire.
Beérve a kiadó aulájába jönnek a biztonsági őrök és kiabálnak: Már megint maga? Nem volt elég a tegnapi ütleg???
Miért nem emlékszem, hogy tegnap is jártam itt? Már megint elfelejtettem bevenni a Cavingtonomat. Akkor most mi legyen?
K9ülök egy parkba, persze, hogy pont elém szaratja a dögjét egy tirpák. Legalább szerencsét hozna. Nézem a bolodog gyermekeket és látom a jövőjüket. Ugyanolyan 0 emberek lesznek mint a szüleik. Egy szőke kislány akkorát tanyal, hogy kis kezéből kiserken a vér. Hangosan dőlök a nevetéstől. Nem vagyok ám kárörvendő! Gyűlölködő pillantások ezreit érzem magamon, ideje lenne távoznom.
Éhes vagyok. Elmegyek egy hajléktalanszállóra. A sor a Magdolna utcától a Kálvária térig ér. Bepofátlankodok előre. Na ma sem eszem. Volt legjobb barátnőm a kajaosztó. 5 éve egy hajókiránduláson lefeküdtem a barátjával. Nem tudom miért utál. Ránézek az órámra, még ez is megállt. Hazaindulok.
A buszon egy jól megtermett ember zsebéből lenyúlom a pénzt. Irány a kocsma.
Az ötödik absinth után már nem látok valami jól. Megpillantom életem nagy szerelmét. Kék szemeibe újra beleesem. Táncolni kezdünk. Újra fiatal vagyok... Forrón megcsókoljuk egymást. Sose éreztem még ilyen boldogságot...
-Magdika ébredjen! Hoztam a gyógyszereit-
Minden fehér. Levagyok szíjjazva. Sikítozni kezdek. Éles fájdalom hasít a bal karomba. Még hallom távolról - Dr. Ludvig Andrást sűrgősen várjuk a pszihiátriára!-