Ébredés:tovatűnő fáradt álmok.
Öntudatlan eszmélésben élek,
a valóság ordít;de süket fülem
csak a szépet érti,csak a jót.
Szenvedés:örök bűnös átok.
Nemesebb leszek-e,ha eléd állok?
Van sorsom,nem tagadom-
miért tenném? A bolyongás
nem cél. Mint rossz tűz,felemészt.
Jót keresek,de rosszat is lelek,
féltőn óvó,gondos kezek
nem nyúlhatnak mindig felém;
könnyen elveszhetek...

Szerelem:utolsó mentsvár.
Isteni szív-gond,mi könnyen jön
és könnyen megy;és mint szélvihar,
kiüríti szívünk minden zugát.
Nagy ajándék,feltűnő szép nyár,
mi egyszer legalább bőven kijár
minden szívnek,mely él s dobog.
Benne olvadni,csendben égni-
mily szép, hamvas testek-
ez az élet szépsége
és az ember kétsége:
meddig éghet ez a tűz?
Én mindenestül őrzöm.

2005.04.22.