Egy temetőben vagyok,
Káprázat vagy való?
Egy sír előtt állok,
Mégsem sírok.

Holdfényben úszva lépkedek,
Érzem, ahogy a kaszás követ.
Hátamon érzem, hogy figyelnek,
Megfordulok, de nincs más, csak a félelem.

Nézzenek bolondnak,
Nézzenek elmebajosnak,
De szeretem ezt a helyet,
Végül úgyis ide kerültem.

Szívemhez kaptam,
De már nem dobbant.
Meghaltam, nincs menekvés,
Szellemem, egy sírhoz lép.

Nagy betűkkel van ráírva nevem,
De mikor elolvastam már elveszett.
A név letörlődött.
Lelkem eltűnődött.

Ennyire nem érek semmit,
Még a nevem is eltűnik.
Kit érdekel sorsom?
Kit érdekel a világom?

Kiráz a hideg,
Valami húz lefele.
Ennyi, vége mindennek,
Majd a sírtömben eltűntem.

Pokolban vagyok, már látom,
Soha ki, nem találok.
Várok, míg újra feltámadok.
De ilyen nem lessz többé.
Viszlát világ, viszlát lét.

2006.02.24.