Ember, embert öl meg!
Van ki magától kér kötelet.
S még én vagyok kegyetlen?
Csak végzem a munkám töretlen.

Fejem felemelem,
Mégis lenézéssel kémlelem,
Az emberiség pusztulását,
A Világ összeomlását.

Én mindig vigyáztam rád,
De Te Világ, elárultál.
Önző módin lecseréltél,
Ez nem tűr felejtést.

Embereket tépnek szét,
Ki az éj teremtményei ellen vét,
Halált érdemel, kegyes halált,
A szívük lásd, már meg is ált.

Te tehetsz róla!
Mi mást tehettem volna?
Magad okoztad ezt a sorsot,
Ez elöl még senki el nem osont.

Sötét erdő mélyén,
A kegyelen révész,
Remegő áldozatot visz át,
Még annyit sem mondhatott: Visz'lát!

2006.05.07.