A gyógyászat ősi időkre vezethető vissza, igaz, ennek ellentéte, a másik ember kiirtására irányuló törekvés is. Utóbbi mindeddig nagyon-nagyon sikeres volt, a gyógyászat hozzá képest korántsem annyira, de azért az is fel tud mutatni olykor némi eredményt.
A gyógyászat, egyéni osztályozásom alapján, felosztható: 1. hagyományos európai orvoslásra, 2. természetgyógyászatra, 3. kínai akupunktúrára, 4. homeopátiára, és 5. ördögűzésre. Ez a felosztás, beismerem, erősen vitatható, meg hibádzik, de nem akartam kiríni vele az egyéb Hungarian felosztásokból-elosztásokból, melyek szintén erősen vitathatóak, meg hibádzanak, de ettől még maradnak úgy, ahogy vannak, azelőtt vita nélkül, most álviták után.
A hagyományos európai orvoslás hazai végzői az orvosok. Az orvosok ezt a tevékenységet az ókorban sokszor rabszolgaként gyakorolták, és, némi görög filozófiával megfertőzötten, csodálkozva nézek körül: miként lehet, hogy nálunk elmaradt rabszolgafelszabadításuk, amikor reformról röfögnek mindenütt?!
Az orvosdoktor tevékenykedik, de munkájába beleavatkozik a Természet, tehát tulajdonképpen a hagyományos orvoslás is részben a Természet által való gyógyítás. Ezt nem egy Doktor ugyancsak rossznéven veszi, mivel a Természet neve előtt nincs ott a Dr., nincs orvosdoktori diplomája, akinek pedig nincsen, az fogja be a száját, legfeljebb az orvos felszólítására nyissa ki, betegként.
Az orvos gyakran nem veszi tekintetbe a beteg természetét, csak, esetleg, a betegség természetét, pedig a kettő nem ugyanaz, sok orvos ezen szemlélete viszont ugyanaz. A beteg megkapja a gyógyszert, de előfordul, hogy attól rosszul lesz, kétszer is: 1. először a patikában, amikor ki kell fizetnie az árát, 2. másodszor pedig amikor beveszi /egyébként erről jut eszembe: ettől függetlenül is annyi mindent bevesz legtöbb magyarhazánkfia!/. Itt avatkozik be a Doktor munkájába a jóindulatú, nem sértődős Természet, és a helytelenül adott /előírt adagú stb./ gyógyszer ellenére is megmenti a beteget az elpatkolástól. Az orvos ezt úgy könyveli el, hogy a beteg jobbulása, gyógyulása kizárólag az Ő érdeme, a Természet jótékonykodása eszébe sem jut. /"Ugye, Pista Bácsi, megmondtam előre, hogy végül használni fog, amit adok?!" Pista Bácsi erre hálásan néz az Orvostudomány Nagy Képviselőjére./
Ha a gyógyszer, kezelés végül nem használ, hanem jön a vég, akkor viszont az orvosdoktor egyből a Természetre hárítja a felelősséget. Ez csak természetes, különösen Hungaryban! Én is így tennék a helyében. /"Megtettünk minden tőlünk telhetőt, de hát ez a Természet szomorú végzése!"/
Mindebből látható, hogy - kimondva, nem kimondva - a Doktor egy Korlátlan felelősségű társaságot /Kft./ létesít a Természettel, titokban, ahol a Természet viseli a felelősség-részt, ha a felelőst keresik. /Okosak ezek az Orvosdoktorok!/
A természetgyógyász kissé más viszonyban van a Természettel. Ő nem tagadja a Természet gyógyerejét. A Természet gyógyít, a természetgyógyász beszedi a pénzt, a dicsőségen pedig osztoznak.
Természetgyógyászattal, de csak saját magam vonatkozásában, én is foglalkozom. Mondjuk, fájni kezd a hátam, de éppen írok valamit, az Olvasók bosszantására. No erre rászólok a hátamra: "Nem tudok veled foglalkozni, hagyd abba!" A hátam már ismer engem, tudja, hogy nem beszélek a levegőbe, tehát abbahagyja a hasogatást, vagy más nyavalygást. Egyik zsebemből pénzt teszek át a markomba, majd a pénztárcámba, és írok tovább. Elintézett ügy, egyelőre.
A kínai akupunktúra nekem sokkal jobban tetszik, mint a sebészet. Nem, nem leszek rosszul a vértől! Ám a vér, nagy nyitott seb, a pusztulás-elmúlás esetleges előjele nagyon elszomorít. Még a hentesek pultjához is némi visszatetszés kíséretében megyek, és kizárólag csak a feleség megbízásából, utasítására.
Az akupunktúrázás viszont más! Ott csak megszúrják az illetőt itt-ott, és, a hagyományos orvoslás számára kissé rejtélyes módon, sok beteg e szúrások, megismételt szúrások hatására jobban lesz, vagy meggyógyul. Ez a szúrás más, mint amikor az Állam kiszúr az állampolgárok egy részével, míg ugyanakkor, mások érdekében, igyekszik eltakarni azt, ami szemet szúr!
A homeopátiában, a hagyományos orvoslás sok képviselőjéhez hasonlóan, kételkedem, de ezért, kedves és kedvetlen Homeoszimpátiáshomopatológusok, ne ímélezzetek rám! Tudom, hogy a Hungarian Állam /meg a Világállam/ elismer Bennetek. Felőlem legyetek Professzorok, Főmuftik, vagy ami lenni akartok, én nem irígylem tőletek. A közmondás is úgy tartja, hogy "kutyaharapást szőrivel" kell gyógyítani, vagyis hasonlót hasonlóval. A népközmondás így tartja, de én nem követem vakon a népet, mivel jól ismerem, akár Hungarian, akár nem. Talán a kutyaharapás hasonló a kuya szőréhez? Talán az, akit nagy bunkó fejbevert, jobban lesz, ha kis bunkó is fejbeveri? Talán az, amit nagyon lebombáztak, felépül, ha még kicsit rábombáznak? Talán az, akire nagy adót róttak ki, jobban lesz attól, ha utána kis adót is kirónak rá, pluszként?
Az ördögűzés, rossz szellemek kilakoltatása az emberi testből, régi korok divatja volt. Úgy gondolták, hogy a betegséget okozó ördög /vagy rossz szellem/ eltávozik a testből, ha az illető nyavalyást megkorbácsolják, vagy más, hókuszpókusz körítésű, testi bántalmazásban részesítik. Nem ismerték fel, hogy 1. az ördög /rossz szellem/ nem az emberi testben van, hanem, gyakorta, az emberi lélekben, azaz, pontosabban, az embertelen lélekben, 2. az embertelen lélekből nem űzhető ki korbáccsal az ördög, ahhoz az embertelen lelket kellene lelki fenyítésben részesíteni. Véleményem szerint a legtöbb betegséget, bajt, kínt, szenvedést, bánatot, pusztulást, és egyéb rémséget valóban - bár átvitt értelemben, de mindenhová elvitten - Ördög okozza, tehát őseink közel jártak a helyes diagnózishoz, - de nagyot tévedtek a terápiában!
Milyennek kellene lennie a modern ördögűzésnek?
Én tudom, de Nektek, Olvasóim, nem árulom el. Két okból: 1. az Ördög mindenütt jelen van, ezt az írást is olvassa, és, ha fentieken esetleg nevet is, az ördögellenes terápián nem fog nevetni, de még ti is sírtok majd, ha rájön arra, hogy ezeket a sorokat elolvastátok, 2. az ördögellenes terápiához jelenleg nincsenek meg az alkalmazhatósági körülmények, hiszen fel kellene adni hozzá azt a sok-sok közérdeket semmibe vevő önérdeket, azokat a gyakran nevetségesen primitív, de annyiak számára önhasznos hazugságokat, képmutatásokat, szemforgatásokat, félrevezetéseket, mellébeszéléseket, meg... No, szóval, a lehetetlent kellene akarni ehhez a közgyógyuláshoz, - de lehetséges-e ez ebben a Beteg Világban? Ne nevettessetek, Olvasóim, - ezen még az Ördög is nevet! Mit nevet: röhög, de akkorákat!