Az álmok a magasba törnek.
Szétesett tükörként érnek földet.
A szilánkok létünk élére állnak,
És bús haláltáncot járnak.

A föld szenved élük alatt,
Előássák a századokat.
Emlékek serege feltámad,
Tükörképükkel táncolnak.

Jön az éj, a némán daloló,
A nászra csillagokat szóró.
A Tükör és az Emlék egy pár,
Mindig gondolatokban jár.

Nem vagy más, egy virág,
Az Emlék-Tükör körbeáll.
Megrettensz, magadat látod,
Hulló szirmaidban találod sírod.