Az álom, az álom,
a másodig emlékünk,
ami párhuzamosan fut
a valósággal.

Olyan ez, mintha
két életet élnénk,
de csak az egyiket
ismerik.

A valóságban nevetünk,
de sir a lelkünk sokat.
Az álomban mindig mosolygunk,
mert szeretet van.

Az álomnak egy kis töredéke
csupán a valóság.
Az egyikben csak boldogság van,
a másikban sok a boldogtalanság.

Az álolmban megtaláljuk
az őszinte szeretetet,
de a valóságban nem
érjük el.

Hiába küzdünk érte,
van mindig egy akadály,
ami elénk áll,
és nem enged tovább.

2000. juni. 12.