Feltöltve: 2006-05-12 08:19:51
Megtekintve: 5885
Szabadulás
Régen úgy vágytam a halált,
de már tipornám a magányt.
Szívem belepte a sötét,
de szeretném látni a fényt.
Néha talán már pislákol,
mennék már saját poklomból.
Tudom, én emeltem falat
nem akarom, mégis marad.
Pedig hiszek a csodákban,
oly sok van még e világban.
Adj erőt: büszke akarat,
hogy ledönthessem a falat.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-05-25 08:12:56
Nagyon köszi! Talán el is fogadom:) Pusz!